Rajta tartjuk az ujjunkat a város kulturális ütőerén (olyan régen várom már, hogy leírjam ezt a mondatot, tök jó, nem?). Szóval rajta tartjuk egyszerűen azzal, hogy ott lakunk ahol, mert ha történik valami Plymouth-ban, akkor szinte átesünk rajta. Pont mint ma a fegyveres erők napján, aminek az egyik fő attrakcióját az ablakból néztük. Mindig irigyeltem, ha valaki olyan helyen lakik, hogy pl. az augusztusi tűzijátékot a saját szobájából látja, most kipróbáltuk, hogy milyen ez felvonulással. Kaptok róla blogvideót és bónuszként egy dalt Marcitól "Sose lődd le a katonát!".
Miközben az edzőterem teraszán napoztunk, láttunk légi bemutatót, úgyhogy végig VIP páholyból követtük a rendezvényt... azért ezek a vadászgépek nagyon durvák. Minden sejtedben érzed ahogy repül, a házak fala remegni kezd több kilométeres körzetben.
Más. Marci megint éjszakai ügyeletes, egész jól bírja, nem is ez az újság, hanem hogy megyünk hétfőn Bournemouthba, mert lesz ott a dokinak egy bemutatkozó beszélgetése a kórházban. Megpályázott egy állást és behívták személyes találkozóra. Erről még úgyis sokat fogunk mesélni, az út mai napra eső teendője az autóbérlés elintézése volt. A 6. autó kölcsönzőnél volt egyáltalán bérelhető kocsi július 2-ra (nem gondoltam, hogy ilyen jól megy nekik), elég körülményesen, de sikerült elintézni: hétfőn 3,5 órás oda- és 3,5 órás visszaúttal kiváltottuk a vonatozást.
 |
| Bombázó |
 |
| Nem szólnék be neki |
 |
| Sose lődd le a katonát! |
 |
| A hivatalos program |
 |
| Beöltözni muszáj |
 |
| A rendőrség biztosítja a hadsereg felvonulását |
Carlos szerintem tehetségesebb állatszínésznek... :D
VálaszTörlésJah és Kumcsi voltam :)
Törlés