Újra nagyon sziasztok!

Épp most ébredtem fel (délután 7-kor), úgy gondoltam megint írok.

Az elmúlt 4 napban ugyanis éjszakás voltam: este 8-tól reggel 8-ig. A GOKI-s ügyeleteimhez képest nagyon nyugodtnak mondható ügyeletek voltak, még aludni is tudtam időnként – persze 1-1 infarktusos beteg azért érkezett hajnalonként, meg a bennfekvőkkel is mindig volt valami. Összességében azonban nagyon tetszett hogy egyedül dolgozom, főnök csak akkor kerül képbe, ha hívom. Nem is bántam ezeket az ügyeleteket, mert eközben odakint kb. késő novemberi idő volt: szélvihar és felhőszakadás váltogatta egymást 4 napig.

Csütörtök reggel én tartottam a reggel 8-as szívultrahang továbbképzést – egyik kollégám kért meg a helyettesítésére. Nagy derültséget okozott, amikor bejelentettem az ott ülő 20 embernek, hogy a főnökség kérésének megfelelően magyarul fogok beszélni – persze nem így tettem, de nem volt időm átírni az összes diámat angolra, úgyhogy próbálgatták szépen olvasni a hosszú összetett magyar szavakat.

A héten ezen kívül volt alkalmam leülni az egyik főnökömmel, akitől visszajelzést kértem az eddigi munkámról és tanácsot a jövőmre nézve. Ehhez időpontot kellett vele egyeztetni!!! Meglepően komolyan vette a dolgot: 1 órán át elemezte az önéletrajzomat, meghallgatta a jövőbeli elképzeléseimet és tanácsokkal látott el. Ez utóbbi azért is fontos, mert én nem az ő rendszerükben nevelkedtem és így eddig nem is volt rálátásom arra, hogy pontosan milyen elvárásoknak kell majd megfelelnem, ha én is consultant (=főorvos) akarok lenni. Egy percig se gondoljátok, hogy a papíroknak, igazolásoknak csak Magyarországon van ajtónyitogató szerepe! Velem meg volt elégedve – naná, azok után, hogy hamarabb elküldtem vitorlázni, én meg dolgoztam helyette.

Összességében egyáltalán nem merített ki ez a 4 napos ügyeleti meló, teljesen feltöltődve állunk neki a hétvégének. Állítólag holnap már csak 10 mm eső esik…

Estére ilyet terveztem

Meg ilyet...

Verteszáldzsáj