Atlantisz

Sziasztok!


Még másfél hét és jövünk haza. Jó lesz nagyon, annak pedig külön örülök, hogy kezd kialakulni az "itt is jó-ott is jó" érzésünk, ami nem jön "csak úgy" derült égből. Ha ma azt mondanák, hogy csak 3 hónap múlva jöhetünk, akkor az is jó lenne, de a jövő hét is jó. Ennek látszólag sok értelme nincs és jelentősége sem nagyon, pedig ebben van az ittlétünk kulcsa. Sokkal rosszabb lenne úgy összepakolni, hogy "a fene egye meg ezeket az angolokat, mi lelépünk", mint így. Ebben a hangulat vártásban nagy szerepe van azoknak a döntéseknek, amit már egy előző bejegyzésben leírtam.


Anglia úgyis nemsokára Atlantisz, az elsüllyed vízalatti civilizáció sorsára jut, a szokatlanul nagy csapadékról még a magyar sajtó is megemlékezett. Aki olyan szerencsés, hogy nyári ruhákra lenne szüksége, csak ide jöjjön, mert fillérekért dobják utána a használhatatlanná silányult kánikula szerkókat.


Hétvégén Marci 12 órás nappali ügyeletet adott. Ezt a legrosszabb fajta, de rájöttünk, hogy ez lehet élete utolsó, hétvégén is bent dolgozós ügyelete, mert a megpályázandó munkákhoz már nem ilyen társul. Vagy azt nem vállalja el. Ebbe nagyon klassz volt belegondolni. Cserébe eltűnt az időérzékünk, ma kedd van vagy szerda?


Már második napja éjfélkor a legjobb első álmunkból arra ébredünk, hogy tőlünk néhány tíz méterre nagyszabású tűzijáték van. Azt hiszem, lesz valami tűzijáték fesztiváljuk, lehetne esetleg találni valami olyan megoldást, hogy alhatunk is meg látjuk is?

Valami ilyesmire számítok... esetleg ugyanez esőben :)