Kacsából libasültret

Megtaláltam a fényképezőgép
 töltőmet. Hogy ez miért fontos?
Mert tudok majd újra fotózni.

Hétvégén fellendült a szociális életünk. Halleluja! Már csütörtök este elkezdődött a folyamat: felugrottak vacsizni Marci kollégái. Aztán továbbálltak céges vacsorára egy étterembe, aminek híresen rossz konyhája van... hmmm csábító! A vigalmi negyed szomszédságában lakni menő. Útba esünk jövet-menet.

Szombaton, Márton nap előestéjén, Guy jött hozzánk vendégségbe egy nagy adag kacsasültre párolt káposztával és krumplipürével. Életem eddigi legjobb kacsa sültjét sütöttem, nem túlzás azt állítani, hogy Márton napi libává (amit égen-földön kerestünk, de nem kaptunk) nemesedett a sütőben. Új bor helyett volt régi... Guy fél kettőkor tántorgott haza. Remélem, még él.

Vasárnap Imanékkal főztünk csirkepaprikást. Az egész család segített, aprítottak, szaggattak, keverték, hámozták és számtalan forradalmi ötletük is volt, hogy hogyan csináljuk másképp. Persze úgy készült az étel, mint a Nagy Könyvben. Mindenki kétszer szedett. Most rajtuk a sor: egyiptomit akarunk enni!

Szombattól van saját UK bankszámla számom, mobilszámom és pénteken kapok TAJ számot. Ha így folytatom, karácsonyra én leszek az Angol Királynő.